„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa”

Keresés
Címlap Somogyvár

Somogyvár

Somogyvár hajdan a megye székhelye, jelentős központ, hiteleshelyi levéltár volt. A honfoglalás idején Koppány vezérnek - akit Géza fejedelem helyezett a somogyi hercegségbe - és nemzetségének ősi szálláshelyeként ismert. Az István ellen lázadó Koppány sorsa a felnégyelés lett, s ezzel nemzetsége is elvesztette Somogyvár várát a hozzá tartozó földekkel együtt. A vidék védelmére I. István besenyő és más törzsbéli katonaságot telepített le, és birtokot kaptak itt a hozzá hű német lovagok is. Szent István elfoglalta a Nagyberek mocsaraiból kiemelkedő hegyen lévő vezéri szállást, és 1001-ben Szent Apollinaris tiszteletére keresztelő egyházat építtetett itt. 

Az ispánsági várhoz tartozó település mellett út-, vásár- és vámhely volt, melyeket már az 1055-ből való írásos források is említettek. A város földesura egészen 1091-ig maga a király volt. Ekkor alapította meg Koppány egykori földvára helyén I. László a Szent Egyed tiszteletére felszentelt bazilikát, melyet saját temetkezési helyéül rendelt. 

 

Somogyváron a középkor jelentős kultikus és kulturális központja alakult ki, s az 1220-as évektől már a vármegye okiratainak első letéteményese is volt. A környék lakói szőlőműves hospesek, akik virágzó gazdálkodást valósítottak meg. 

A városiak a településen keresztülvezető hadiutat használva élénk kereskedelmet folytattak, az itteni bor Fehérvárra, Budára és Szegedre is eljutott. Az összeköttetést segítette a "nemzetközi" zarándokforgalom, emellett az apátság bencés szerzeteseinek közvetlen kapcsolata a Földközi-tenger melléki Saint-Gilles-i apátsággal. 

Az 1536. évi adólajstrom szerint két részből állt a város: Somogyvárhidas és Somogyvár-alsópiac. A hódoltság alatt telepítették be a törökök a földműves iflákokat (rác határőröket), akik az őslakossággal szemben kedvezményekben részesültek. 1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek nyerte adományul a települést, amely egészen a huszadik századig a család birtokában maradt. A hajdani Somogyvár a mai Váraljapuszta helyén feküdt. E rész 1726-ban Bátsmegyey János és a Szily örökösök birtoka volt. 

Somogyvártól délre esett Bűpuszta, s az 1536-os összeírásban Somogyvár szomszédságában Kotho birtok is előfordult, amely a király ellátását szolgálta, mára a Kurtó nevű dűlő őrzi emlékét. 

A századfordulón megépült fonyódi vasútvonal érintette a települést, amelynek állomása, postája, távírója volt. 1914-ben 313 házból állt Somogyvár, 2299 katolikus vallású lakossal. A XX. század elején itt is megindult a társadalmi szerveződés, létrehozták a tűzoltó-, a levente- és a lövészegyesületet. Az iparosok polgári kört, majd ipartestületet, a fiatalok önképző kört alakítottak. Volt takarékmagtár és gőzmalom, az utóbbi a Széchenyi-uradalomé.

Somogyváriak a háborúkban: Az első világháborúba 563 somogyvári vonult be, a 87 hősi halott után 45 hadiözvegy és 18 árva maradt itthon. A harctéren elesettek tiszteletére emlékművet állított a község népe. Szomszédságába került később a második világháborús emlékmű is, a római katolikus templom mellett.

Somogyvár fejlődése az elmúlt évtizedekben: A háború utáni első szövetkezeti szervezés idején négy rövid életű csoport alakult. A második szakaszban, 1958-59-ben alakult meg a Dózsa és a Szabadság Tsz, melyek 1968-ban egyesültek. Az ötvenes évektől elkészült a község villamoshálózata, megkezdődött az utak burkolása, felépült 320 új ház, s 1971-re kiépült az ivóvízvezeték-rendszer. A mezőgazdasági termelésben a mérsékelt éghajlatot kedvelő kultúrák honosodtak meg, nagyüzemi körülmények között manapság búzát, kukoricát és napraforgót termesztenek. Az állattenyésztésben a sertés és a szarvasmarha tartása jellemző. A vállalkozások elsősorban kereskedelemi és szolgáltató jellegűek, de a mezőgazdaságban és az ipar területén is próbálkoznak.

 

Szent László királynak köszönhetjük, hogy az általa alapított (1091) - romjaiban is lenyűgöző - bencés apátság fénykorában a francia - magyar kultúra páratlan ötvözete lehetett. 


A király a franciaországi Saint-Gilles-i apátság szerzeteseit hívta ide.
Somogyváron a középkor jelentős kultikus és kulturális központja alakult ki, s az 1220-as évektől már a vármegye okiratainak első letéteményese is volt. A környék lakói szőlőműves hospesek, akik virágzó gazdálkodást valósítottak meg. A városiak a településen keresztülvezető hadiutat használva élénk kereskedelmet folytattak, az itteni bor Fehérvárra, Budára és Szegedre is eljutott. Az összeköttetést segítette a "nemzetközi" zarándokforgalom, emellett az apátság bencés szerzeteseinek közvetlen kapcsolata a Földközi-tenger melléki Saint-Gilles-i apátsággal.

 
A magyar és az európai szellem találkozásának köszönhetően ötszáz éven át Somogyvár az országrész szellemi - közigazgatási központja volt. A levert Koppány vezér ma élő utódai büszkék arra, hogy a szülőfalujuk egykor - nemes egyszerűséggel mondva - Somogyország közepének számított. A Szent István és Szent László korából örökölt országos politika Somogyvárt - mai fogalmaink szerint fél országrészt irányító - megyeközponttá tette. Méltán lett a feltárt rom - Pusztaszer és Mohács után - nemzetünk harmadik történelmi emlékhelye.

 
1972-ben kezdték meg az apátság régészeti feltárását. A munkák közel két évtizedig tartottak. Az alapítás 900. évfordulóján, 1991-ben nyitották meg a romokat a látogatók előtt. 

1983-tól történelmi emlékhely. 
1989-től évente megrendezik az alapító Szent László neve napjához (június 27-i) kapcsolódóan a Kupavári Napokat.

A kastélyukat botanikai értékekkel bíró 24 hektáros park veszi körül. (Megtalálható itt a mamutfenyő, páfrányfenyő, lucfenyő, erdei és feketefenyő, ezüsthárs, platán, szürke nyár, japánakác, mintegy 200 különleges növény). A Széchenyiek szervező - jó gazdához illő munkáját és a nekik szolgálók értékteremtő képességét dicséri itt minden. 
A parkban található a Széchenyi-család klasszicista jellegű sírkápolnája, amely a XIX. sz. második felében épült. 

 

A katolikusok temploma 1842-ben épült. Az 1091-ben alapított apátság romlásától ilyen hosszú ideig tartott a somogyvári feltámadás. Orgonája országosan is egyedül álló mű (két manuálos, 16 regiszteres König-orgona). A kálvária népi faragásai tiroli hatást mutatnak, a huszadik század elején közadakozással a helyi tehetősebb családok emeltek emléket Jézus szenvedéseinek.
  
A Kupavár-hegy nyugati lábánál tiszta vizű forrás oltja a szomjat. A Szentesica forrásnak egykor csodatévő, gyógyító erőt tulajdonítottak. A legenda szerint itt mosta meg kezét István király Koppány legyőzése után. 
A forrás mellett 2001. május 26-án avatták fel a Koppány emlékművet Stamler Imre történész kezdeményezésére.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Dél-balatoni LEADER Vidékfejlesztési Nonprofit Zrt.

 

Székhely: 8695 Buzsák, Fő tér 1.
Munkaszervezeti iroda: 8640 Fonyód, Blaha Lujza u. 4.
8700 Marcali, Rákóczi út 11.


Email: info@delbalatonileader.hu

Telefon: +36204668413


2014. évi beszámoló >>

Helyi Vidékfejlesztési Stratégia (PDF) - Dél-balatoni LNPV Zrt.

Helyi Vidékfejlesztési Stratégia - Célterületek (XLS)

(frissítve:2011.05.31)

Dél-balatoni összefogás a helyi értékeken nyugvó fejlődés érdekében.